Ez mar regen bennem volt, csak sose volt idom, kiirni magambol.

Akarki akar mit mondd, azert hianyzik egy normalis 8 oras munkahelye, ahol hetfotol pentekig kell melozni.
Szeretem amit most csinalok, elvagyok, teszem a dolgom, megcsinalom amit kernek, de erzem, hogy kezdek belefasulni az egeszbe.
Lehet, hogy mashogy nem is lehet csinalni csak belefasulva.

Hianyzik egy produktiv munkahely, ahol ranezek a munkamra es buszkeseggel tolt el, hogy ezt en tettem le az asztalra.
Hianyzik a nyomda.
Hianyoznak a munkatarsak.
Hianyoznak a munka utani hazafelet menet kozbeni beszelgetesek.
Hianyozik az egyutt orules, hogy ujra pentek delutan van es vege a hetnek, kezdodik a hetvege.

Ha a volt fonokom felhivna, hogy ujra alapitott egy nyomdat es menjek oda visszadolgozni, nagyon keveset gondolkoznek azon, hogy mi legyen.

Ennek mondjuk kb. annyi az eselye, mint a negyes megnyerni az otos lotton.
Van ra esely, de eleg kicsi.