Tegnap (2017 12. 01.) nem volt akkora bolondok haza, mint a het elso feleben.

Azert docogosen indult a reggel, munkatars elfelejtett valami vizet betenni az egyik autoba, en meg sikeresen osszekevertem a masfeles es a ket literes vizet (azonos markaju viz, van belole masfeles es ket literes, ugyan abban a csomagolasban, csak az egyik egy picivel nagyobb), a futar meg ugy vitte el a vizet, hogy nem nezte meg a szalliton a viz urmerteket, csak azt, hogy megvan darabra es ugy viharzott el vele.

Ezek utan gondolom jott meg vmi gikszer benn az irodaban, mert amikor ujra bementem a fonok kozolte velem, hogy mondjam meg a sracoknak, hogy meg egy hiba es felakaszt mindannyiunkat es kirug, hogy mar hetfon nem kell jonnunk.

Gyorsan vegiggondoltam amit mondott es majdnem rakerdeztem, hogy biztos jol atgondolta amit mondott, mert ha eloszor akaszt fel minket akkor mar nem tud kirugni, ha meg eloszor kirug minket akkor mar nem tud felakasztani.
Inkabb megtartottam magamban a fennallo paradoxon felveteset es csendben kimentem az irodabol.