Van egy kollegina a munkahelyen aki az elso pillanattol kezdve gyulol, mint a budos szart.

Tisztaban vagyok vele, hogy nem lehet mindenkinek a zsanere, de az a zsigeri gyulolet ami abbol a nobol felem aramlik mar szinte hihetetlen.

Ha hibazok akkor fenn hangon hangoztatja, hogy ki mas lehetett volna, stb, stb, megy a szapulas.
Ezzel az az aprocska problema, hogy mas szemeben a szalkat, sajatjaban a gerendat.

Valaki vmit elrak akkor mar fenn hangon hangoztatja, hogy biztos en voltam.
Multkorjaban sajat magara dontotte ezzel a bunbak csinalassal a szaros kondert amikor megint ram probalta kenni a dolgot, hogy ezt vagy azt en raktam a hutobe es a fonokasszony megjegyezte, hogy o volt es a masik akarmit is o rakta a hutobe.
Melle meg is jegyezte, hogy nem kell allandoan szapulni azt a szegeny embert.

Par napja a masik fonok jegyezte meg neki, hogy ne kiabaljon velem, erre rakerdezett, hogy te miert kiabalhatsz vele, mert a fonoke vagyok valaszolta, erre picit lelohadt a lelkesedese.

Probalok nem foglalkozni a novel, mondjuk az elege bant, hogy szinte keresi a lehetoseget, hogy belem tudjon rugni.

Beszelni nem nagyon lehet vele, mert ugye szamara egy darab szar vagyok, meg akkor is ha ha pl. olyat mondok, hogy en igy csinalnam, mert igy tunik a legjobbnak, utan jol lebasz, majd percek mulva ugy csinalja ahogy mondtam.

Mondjuk meg van egy, ket kollega akit nem nagyon bir elviselni.
Ilyenkor azert felmerul bennem a kerdes, hogy akkor most ki a nehez eset.

Jo lenne valahogy letorni a szarvait es beszoritani a sarokba, hogy tudja, hogy hol a helye.