Ma delutan kiborult a bili benn.
Megkaptuk a kollega miatt a lebaszast (teljesen jogosan), hogy miert nem figyelunk arra, hogy milyen cuccok vannak a raktarban es miert rendelunk be teljesen feleslegesen X termeket amikor van akar helyette az Y termek.
Hala az egnek ebbol a lebaszasbol kimaradtam, en csak bambultam a cipom orrat es a nem letezo porba apro kis koroket rajzoltam a cipom orraval, majd egy ovatlan pillanatban kislisszoltam az irodabol par munka papirjaval a kezemben.

Teszek, veszek a raktarban, megjelenik a fonok, felkapja az egyik munka papirjat, nezi a munkat, majd megkerdezi, hogy ezt meg ki csinalta.
Az elobb lebaszott kollega jelentkezett, hogy o volt.
Mire a fonok kicsit villamlobb szemekkel megkerdezte tole, hogy hogyan sikerult ez a munka a papiron mas szerepel, mint ami a raklapon van.
Abasszaj... - gondoltam.
Es szinte ugyan abban a pillanatban kristalyosodott ki bennem, hogy itt most akkora balhe lesz, hogy olyat meg nem hordott a hatan a fold.
Szepen lassan elkezdtem a bejarati ajto fele osonni, hogy egy ovatlan pillanatban kiugorjak az ajton es minnel tavolabb legyek a kitoro balhe epicentrumatol.
De a fonok pechemre idoben kiszurta, hogy miben mesterkedem es a tekintetevel szinte felszegezett a bejarati ajtora, igy maradtam a veszelyzonaban.
Ehhez kepest a fonok egesz jol vette az akadalyt es viszonylag nyugodt hangon kozolte a kollegaval, hogy most menjen haza es holnapra ki van irva szabira.
Ezek utan a fonok balra el, a kollega jobbra kianimalt a szinrol.
Tettunk, vettunk a masik kollegaval a raktarban, kozben megjegyeztem, hogy mi van veletek, isztok rendesen, mert ami itt megy az mar lassan kezd egy tragikomediara hasonlitani.
Kesobb a fonok ujra megjelent, es megjegyezte, hogy en is figyelhetnek a melokra.
Es mondom, hogy amikor hatul a ket huto kozott csinaltam a titokzatos dolgokat?!?!

Szoval kb. igy telt a mai napunk.