2020. január 24., péntek

A Hungaria koruton a kozepso savban belebotlottam a videki bacsiba es a Konyves Kalman korut Gyali uti feluljaroig szivtam mogotte.

A videkrol feljott vezetoket onnan lehet felismerni, hogy:
- a lapaknal joooo nagy helyet hagynak az elottuk levo elott, egy, masfel auto tavolsagot legalabb, mintha attol felnenek, hogy a sik uton az elottuk levo visszagurulna.
- a tobbsavos utakon beallnak a nekik fontos savba, mert tudjak, hogy 3, 4, 5 kilometer mulva ez lesz a jo sav.
- gyok kettovel szenvednek a savban, nem mernek felgyorsitani a megengedett maximalis sebessegre, mondjuk 60-70 km/h.
- megelozni szinte lehetetlen oket, mert a masik savban allandoan huznak el az autok egy kis luk sincs ahol el tud menekulni moguluk az ember.
- a rendszamtablatarton szinte biztos, hogy valami kisvarosban levo autokereskedo neve van helysegnevvel, cimmel. 

Na most a fenti felsorolasbol a bacsi az osszes pontot hibatlanul hozta azzal megfejelve, hogy szinte allandoan a jobb oldali tukrot nezte, hogy miert az szamomra rejtely volt.
Arra gondoltam, hogy biztos egy utcat keres, de akkor miert a kozepso savban keresi?
Nem mertem jobban ragurulni a forgalomban, mert feltem, hogy valami meglepot fog csinalni elottem aminek en fogom meginni a levet.

Aztan a Konyves Kalman korut Gyali uti feluljaro lampaja elott ki tudtam vagodni a belso savba es megeloztem, a jobb oldali visszapillantoban meg lattam, hogy ugyan ugy feltartja a forgalmat a belso savban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése