A Priarista utcaban majdnem megbuntettek a kozteresek.

Nem tudtam megallni a Vaci utcaban levo rakodasi terutelen, mert az osszes hely foglalt volt es vegul a Priaris utcaban a jardan alltam meg, hogy ne akadalyozzam a forgalmat.

Tisztaban voltam vele, hogy ez nem a legjobb otlet, de nem volt mas valasztasom.

Elrohantam a cimre, megyek vissza a kis dobozoshoz es latom, hogy mar ott allnak a kozteresek.

Mintha az eszet veszett ugy rohantam a kozteresekhez, kozben mar messzirol kiabaltam, hogy: "Ájj meg geci Jehova tanúja vagyok!".

Ja nem!

Szoval, kiabaltam, hogy: "Az az en autom, elnezesert!".

Mondtam a kozteresnek, hogy nem tudtam megallni a Vaci utcaban es tudom, hogy nem kellett volna itt megallnom, meg mutattam a cimlistam, hogy egy utcaval voltam feljebb.

Nagyon bunbanoan adhattam elo a tortenetem, mert megusztam egy irasbeli figyelmeztetessel.