Reggel bementem es azzal fogadtak, hogy megyek ki a kollegaval csomagot kivinni, ulni fogok mellette.

Hirtelen a tarkomig huztam a szemoldokom.

Es rakezdtem egy monologra:

Miert?!?! Engem anno kiloktek az utcara a kezemben a kis dobozos kulcsaval meg a cimekkel, hogy "Nesze fiam itt van lufi! Repul!" a tobbit meg megoldottam sajat kutfobol!

Ezt mondtak!

Nagyszeru!

Benezek a kis dobos rakterebe, csupa retek a rakter.

Na mondom ez szep!

Szolok a leendo exkolleganak, hogy varjon hozok kartont a rakterbe, mert en ebbe a mocsokba  kisujjam se vagyok hajlando betolni.

Miert? jott a valasz.

Azert, mert a huszadik cim utan ugy fogunk kinezni mind a ketten, mint akik kutyat szoptak!

Hozom a kartonlapokat, szepen berakom a rakterbe, hoznam a kovetkezo adagot, mikor latom, hogy az exkollega ket labbal tapos a rakterben a kartonokon.

Raszoltam, ripakodtam, hogy nem azert hoztam a tiszta kartonokat, hogy osszetapossuk.

Erre felkapta az exkollega a vizet, hogy milyen korulmenyes ember vagyok, fogta a taskajat es elment.

Beramoltam a dobozokat a kis dobozosba, megprobaltam felnyitni a hatso ajtot, de nem sikerult, hiaba jatszottam a zarral.

Na, egyre jobb!

Beultem az autoba, elkezdtem letakaritani a kormanyt, olyan retkes volt, hogy ot vagy hat Domol kendot hasznaltam el a kormanyra, valtora, mire nem szurkek voltak a kendok a kosztol.

Probalom beinditani az autot, nem sikerul, csak teker az onindito, vegul a kollega tudta beroffenteni a motort.

Kozben a fonok is beert es kozoltem vele, hogy ezt igy nem fogom csinalni, ha igy lerobban alattam az auto, ott helyben lezarom, valahogy haza jutok es masnap csak felmondani megyek be, majd puffogva elmentem tankolni, elintezni a rakodotarcsat es kiszallitani a csomagokat.