Reggel felhivtam a kozelben levo tuzeptelepet.

- Jo reggelt kivanok! Az utan erdeklodnek, hogy arulnak e fabrikettet es mennyiert.

- Jo reggelt! 300 forint kiloja.

- Ooooooooooooooooooooo....

Ahogy ezt kimondta a tuzepes, a lelkis zemeim elott megjelent egy nagy feher hentespult ahol a szebbnel, szebb fabrikettek kelletik magukat, rabokok a nekem tetszore es megkerem a fabrikkettest, hogy abbol egy kilot legyen szives.

A brikettes kiveszi a pultbol a brikettet, rutinos mozdulatokkal feldobja a fabrikett vagolapra, szemre levag a kessel egy adagot, majd zsirpapirba csomagolva feldobja a merlegre es mondja, hogy "Egy kilo husz lett, maradhat?".

Maradhat, mondom, odaadja a becsomagolt brikettet amit en kello finomsaggal behelyezek a bevasarlo kosarba es dolgom vegeztevel folytatom a bevasarlast.

- Oooooooooooooooooo, ize... ...kiloja? kerdeztem vissza dobbenten.

- 10 kilos zsugorban aruljuk, ugy 3000 forint egy zsugor.

- Oh, igy mar ertem, koszonom! es letettem a telefont.