A blogom olvasoi feltettek a kerdest, hogy milyen munkat talaltam.

Nem fogok egyenkent valaszolni a kerdesekre, csak kiraktam azokat publikusba.

Eddig babonabol nem akartam rola irni.

Szoval egy galvanizalo uzemben dolgozok, mint betanitott munkas, a penz a probaido alatt annyira nem rossz es ha megmaradok akkor majd a probaido utan megmondjak, hogy mennyit ajanlanak.

A munkaido reggel 7-tol delutan 15:30-ig van, hetfotol pentekig, viszonylag kozel van a munkahely, kb. 10 perc buszozasnyira.

Kapunk munkaruhat, egyeni vedofelszerelest, mondjuk kell is, mert savakkal, lugokkal dolgozunk.

Nyugis, de porgos munkahely.

Nyugis abbol a szempontbol, hogy mindenki tudja, hogy mi a dolga, mi a kovetkezo munka, eddig nem vettem eszre, hogy fejetlenseg lenne, egyszer ezt csinald, aztan azt, ne ide rakd, oda rakd, tedd ki, vedd be, tedd ki vedd be, minden munkafolyamatnak szo szerint ideje van, nem lehet kapkodni, a fizika, kemia torvenyeit nem lehet megeroszakolni kapkodassal.

Porgos abbol a szempontbol, hogy mindig van valami munkafolyamat amit csinalni kell, elo kell kesziteni a nyersanyagot, elramolni a kesz anyagot, el van foglalva az ember, mulik az ido, jobb, mint orakig az orat bambulni, hogy muljon az ido, utana meg kapkodas van, mert ezt vagy azt az utolso pillanatban talaltak ki, almodtak meg.

A fonokseg eddig normalisnak tunik, nyugodtak.

A munkatarsak normalisak, vannak meg pici surlodasok, bele kell szoknom a kollektivaba, meg kell szokniuk engem, jo paran tiz, husz eve dolgoznak a cegnel.

Remelem meg tudok maradni a cegnel, megfelelek az elvarasoknak, figyelek, tanulok.