En jobban szeretem a vasatg savallo kesztyut hasznalni, mert bojhos belul, kevesbe izzad bele a kezem ha tobbet van rajtam, egy pillanat alatt fel, le tudom venni.
A vekonyabb dolgokat nehez, nehezebb vele megfogni ez teny, arra ott van nekem egy vekonyabb savallo kesztyu.
Nem is ez a lenyeg.
Valamit kozosen hoztunk, vittunk erre elkezdi mondani, hogy majd beszel a fonokkel, hogy ki legyenek innen tiltva a vastag kesztyuk, vagy ahogy elkezdte az egyik kollega nevezni a vastag kesztyut, hogy a mamut kesztyu.
Ezt meghallva a masik kollega is rakezdett, kanonban szapultak, hogy igy a kesztyu, ugy a kesztyu.
Nagy nehezen lenyugodtak a kedelyek.
Kesobb segitek neki kivenni a fenyes on furdobol a kesz sineket (sineknek nevezzuk a hosszu rez leniakat), lemossuk, lefujjuk, visszuk ki az udvarra, eszreveszem, hogy az egyik sinen van egy erdekes megfolyas szeru csik amit nem fogott be a fenyes on.
Biztos a kesztyudrol cseppent ra valami, vagta ra gondolkozas nelkul azonnal.
Hat persze Battya!
A kesztyumrol!
Amikor a rezrol az ont alig lehet lemaratni, de ugye a kesztyumrol cseppent ra valami a kesz sinre ami az alapfemig (rez) gyonyoruen lemarta az ont, aztan feluton gondolt egyet es hipp-hopp eltunt nyomtalanul.
Ha te mondod Battya akkor ugy van Battya!
Na mindegy ujabb nap telt el a sajat kulon bejaratu banki hitelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése